Csengersimai Református templom
(126. hrsz. Csengersima, Fő út, Törzsszám: 5974) Román stílusú, XIII. századi, melyet 1729-ben átépítettek. Festett famennyezete 1761-ből való. Berendezése: festett fakarzat, szószék, népies barokk, 1761. A 100 ülőhelyes román kori, a Szamos holtágból kialakított tó partján szabadon álló, egyhajós, kis homlokzati tornyos, keletelt templom, műemlék. A kicsiny román kori templom 1210-1220 között épülhetett, az 1696. évi katolikus templomösszeírás református templomként tartotta számon. A Rákóczi-szabadságharc és az 1709. évi pestisjárvány elnéptelenítette a falut, majd a tatárok pusztítottak benne és gyújtották fel a templomot, amely 10-12 évig pusztán állt. 1729-1734 között épült újjá, 1755-ben újrazsindelyezték, 1761-ben készült el a kazettás mennyezet, s valószínűleg a torony és a bejárati csarnok is. 1799-ben szószék koronát, 1861-ben új karzatot készítettek, s kékre mázolták a padelők éppen százéves ornamentális festését. 1892-ben életveszélyessé nyilvánították, felújítására az 1960-as és az 1980-as években került sor. Jelen pompáját és a festett famennyezet megújulását a 2000-ben befejeződött teljes felújítás során a Műemlékvédelem szakemberei által végzett munkának köszönheti. Az 1761-ben készült mennyezetkazetták az üdvtörténetet tartalmazzák állatövi jegy, őskép és szöveges kazettákon sakkbábuk mozgatása segítségével.[3]
Nagygéci Református templom
(1224. hrsz. Csengersima, Nagygéc, Kossuth u., Törzsszám: 5984) Református templom, román kori, XIII. századi eredetű, melyet a XV. század második felében kibővítettek, illetve 1896-ban tornyot is építettek hozzá. Szentélyében késő gótikus szentségtartó és sekrestyeajtó található. (Mindkettő használaton kívül.)
A XIII. században épült román stílusban. Ebből az időből való a mai épület nyugati hajószakasza, ahol a déli oldal lépcsős támpillérei között még láthatóak a keskeny, románkori résablakok, illetve a hajó északi falában a sekrestyeajtó.
A románkori, kis méretű templom szentélyzáródását a XV. században elbontották, a hajótestet meghosszabították és gótikus szentéllyel fejezték be.
Ezen a hajószakaszon három mérműves gótikus ablak látható illetve megfigyelhető a középkori szentély boltozatának bordaindítása is. Az északi falon lévő szentségtartó fülke későgótikus, a reneszánszba hajlik. A szentély egyik ablaka fölött látható kompozíció, egy sajátos, önálló szatmári festőiskolára utal.
A templom a református egyház birtokába kerül a XVII. században, utána többször átépítik. A tornya 1896-ban készül.
A műemlék állaga 1970 óta egyre romlik, ehhez az 1980-as évek végén végzett ásatás is nagyban hozzájárult. 2000-ben kisebb állagmegóvást végeztek a templomon a Műemlékvédelem megbízásából.
Kifejezetten érdeklődők számára a templom kinyitását a csengersimai lelkésztől lehet kérni.
Csengersimai régészeti lelőhelyek:
A település közigazgatási területén három helyen folyt régészeri ásatás az elmúlt években a fenti templomoktól eltekintve, ebből két helyen találtak régészeti leleteket az ásatás folyamán.
A határátkelőhely bővítése idején az Erge-patak partján folytak ásatások a romániai Petea-ban folyó ásatásokkal párhuzamosan. Itt „késő bronzkor (korai Felsőszőcs kultúra) időszakából, mintegy három és félezer évvel ezelőttről” származó leleteket találtak. Építmények nyomait, kerámiákat, öntőmintát találtak a régészek. A „ feltárások legkésőbbi települése a Kr.u. VIII-IX. századra keltezhető.”
Temető Halomsír – Kurgán
„1998 nyarán Fábián László a Csengeri Múzeum vezetője bejelentette a nyíregyházi Jósa András Múzeumban, hogy a temető területén honfoglalás kori tárgyak kerültek elő.” A korlátozott feltárás során a temetőben álló kurgán aljából egy honfoglalás kori sírból egy honfoglalás kori kengyel és zabla került elő, kevés embercsont, néhány vastöredék, vaspánt. Jelentőségét az adja, hogy Szatmár megyéből a csengersimai síron kívül mindössze két honfoglaláskori lelőhely ismert.
2009 nyarán a temető bővítési munkálatainak előkészítése során a domb megkutatása során létrehozott szelvény falainak megnyesése után „egyértelművé vált, hogy itt valóban egy mesterséges halommal (kurgán) állunk szemben, amelyiket az egykor itt eltemetett – elhamvasztott előkelő sírja fölé emeltek.” A leletek között hamut, faszenet, emberi hamvakat, cserepeket, megégett sodronying darabkákat, aranylemezzel borított vaslemez darabkákat, bronztárgyak töredékeit és összeolvadt ezüstedényt találtak. Az agyagedények közül „kiemelkedik egy domborműves díszítésű római tál”. „Az eredetileg élénkvörös, ám az égéstől esetünkben feketévé vált edényen megjelenik Hercules, mellette férfialak, lovas figura, egy futó alak. A tálon található mesterjegy alapján tudjuk, hogy egy Cinnamus nevű mester készítette Gallia (a mai Franciaország) területén Kr.u. 140 és 180 között… a környékünkön ritka leletnek számító, speciális mázzal készített ún. terra sigillatát.”
Forrás: Jakab Attila – Istvánovits Eszter: Csengersima. Történelmi és kulturális kalauz. 2011. Nyíregyháza. Kiadja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Múzeumok Igazgatósága