Kislőrincz József

Polgármester

Csengersima

Egy önellátó falut szeretnék létrehozni. Sok más programpont között ez is szerepelt a megvalósítandó tervei között a 2014-es választáson. A ma embere kritikus szemmel vizsgálja a választási ígéreteket. A győzelem magában hordozta a szavazók változtatás iránti igényét, és lehetőséget nyitott a kivitelezésre. A kételkedők lelkében talán az szólt a jelölt ellen, hogy “bekerült” ember volt. Ezt a jelzőt ő maga használja, amikor visszapillant az itt töltött évtizedekre, annak az embernek a megnyugvást tükröző arckifejezésével, aki tudja, hogy befogadták. A kevésbé kételkedők közül sokan láttak garanciát abban, hogy Kislőrincz József már tizenöt esztendős korában “önellátó” volt, a sorsa úgy hozta, hogy el kellett tartania magát.

− Idejöttem férjnek − csavar egyet azon a mondaton, amit általában feleségek mondanak, ha más tájakról származó emberhez kötik a sorsukat. – Lajosmizsén születtem, és azon a vidéken nevelkedtem. Pesten két szakmát is szereztem, kőműves és ács-állványozó szakmunkás bizonyítványom van mely szakmában később építőipari vállalkozást indítottam.

Kislőrincz József eminens tanuló volt, és kamaszkorában rengeteget olvasott, falta a könyveket.

− Hajnalban a végigolvasott éjszaka után leoltottam az éjjeli lámpát, felöltöztem és elindultam az iskolába, vagy a későbbi években már munkába. Amikor átvettem a falu vezetését, megdöbbentem a könyvtár állapotán. Egyáltalán nem volt alkalmas arra a célra, ami a rendeltetése.

Érződik a hangján, hogy nagyon bántotta a rosszemlékű felfedezés. A könyvekkel kapcsolatban a már említettek miatt érthetően elfogult polgármester talált egy ugyancsak helybéli hölgyet, aki két év múlva már a megye könyvtárosi díját is elnyerte a rendbehozott gyűjteménnyel.

− A könyvtár mellett más dolgokat is úgy találtam, hogy nem, vagy nem megfelelően működtek a faluban. Most, hogy már jócskán benne járunk a választási ciklus második felében, úgy gondolom sok mindenben utolértük magunkat.

Aszfaltot kap az idén az iskola utcája, felújítják a Gacsályba vezető utat, folytatódik a kerékpárút program − jegyzek fel néhányat a fontos infrastrukturális munkák közül. A bevezetőben említett “önellátó falu” gondolata egy mini tejfeldolgozó üzem képében ölt testet. Az önkormányzat közmunka programjában szokatlan módon állattartás is szerepel, de ahogy a polgármester finoman fogalmaz, ennek elfogadtatásával még sok feladat vár rájuk.

Megcsendül a telefonja. Rövidre fogja a beszélgetést, és azzal zárja “vasárnap úgyis találkozunk a templomban, majd szót váltunk”.

− Vallásos családban nőttem fel − marad a témánál. − Én magam is eszerint élek. Katolikus vagyok ugyan, de a feleségem családja református, így magam is a református templomba járok. Apósom kurátor volt a református gyülekezetben, ő sajnos már nincs köztünk.

A település vezetésében nagyon fontosnak tartja az egyházzal való együttműködést. Úgy tartja, hogy a munkában és a település vezetésében egyaránt elengedhetetlen az az erkölcsi tartás, amit a hit alapoz meg. Egy régi epizóddal világít rá, mire gondol. Az építőipar cégnél, ahol a Kádár-érában dolgozott, bevett és elfogadott gyakorlat volt “fizetéskiegészítésként hazavinni ezt-azt” az építkezésről. “Sehogy se fért a fejembe, miért kell ennek így lenni”, mondja most is mérgelődő arckifejezéssel.

Elég régen alapított családot, vagy inkább úgy mondhatnánk, elég korán. Balogh Ida 16 éves volt, ő maga még 18 se, amikor megismerkedtek. Kivárva a szükséges életkori határokat, 1981-ben egybekeltek. Három gyermekük született az évek során: Anita (1982), Csaba (1984) és Zsófia (1995).

Kislőrincz József egészen a közelmúltig a gazdasági szférában kamatoztatta tudását. Sima-Ép-Ker Kft. a neve az építőipari cégnek, amelyet egy társával eredményesen működtetett. A választásra úgy készült eredetileg, hogy “csak” önkormányzati tagságért indul, de olyan emberek, akiknek hallgat a szavukra, rábeszélték: célozza meg a polgármesteri széket. Az eredmény ismert, itt egészítjük ki az életrajzát azzal, hogy a cégben Csaba fia vette át a helyét. Sikerrel zajlott le a nemzedékváltás − tehetjük hozzá.

− Úgy érzem, egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb helyen élünk − tér vissza mai munkájához, annak eredményeihez. − Amiről azt mondtam, hogy korábban nem, vagy nem kielégítő módon működik, az kilendült a mozdulatlanságból. Sose értettem például, hogy miért nem nyílik tér a futballnak. Sport, szórakozás, beszédtéma… Mostanság százan is ott drukkolnak vasárnaponként a pálya szélén. A fiatal emberek kedvenc szórakozása lett. Az érettebb korúaknak karácsony előtt idősek napjával kedveskedünk. Magyarul: feltámasztjuk a közösségi életet, ami nélkül egy kis település egyszerűen képtelen megvalósítani a céljait. Amint korábban már említettem, programokban, eseményszervezésben, ahol csak lehet keressük egymást az egyházzal, és a civil szervezetekkel így nagyobb esélye van a sikernek. ( https://napkeletnepe.hu/2018/08/06/kislorincz-jozsef/ )

"Egy határon átnyúló, magyar–román pályázat eredményeként, 400 millió forintból valósult meg a „Piacberuházás” pár éve Csengersimán. A projekt része volt egy modern, 52 vagonos, berendezett hűtőház megépítése is, melyhez nagy reményeket fűzött a település vezetése.

– Az árucsere a gazdasági körülmények miatt sajnos megfeneklett, a piacot elárasztották a lengyelek olcsó zöldséggel és gyümölccsel. Azóta kihasználatlan a hűtőház. A bérhűtés kézenfekvő megoldás lenne, de az uniós pályázat szigorúan tiltja, hogy a fenntartási időszak alatt bérbe adjuk a napelemrendszerrel felszerelt, komplex hűtőházat – mondta el lapunk érdeklődésére Kislőrincz József polgármester.

A településvezetés eltökélt célja, hogy Csengersima minden tekintetben újjászülessen, s idővel önfenntartóvá váljon. – Több közmunkaprogram is zajlik ennek érdekében, így például a növényhulladékok brikettálása, a mezőgazdasági utak rendbetétele, állattartás, gyümölcstermesztés. Pályáztunk egy tejfeldolgozó üzemre, amit csomagoló- és palackozórészleggel kiegészítve kész termékeket tudnánk piacra dobni helyi nyersanyagokból, helyi munkaerő alkalmazásával – fejtegette a polgármester. – Az ingázó dolgozók nagy része a csengeri cipőgyárban vagy a tejfeldolgozóban keresi a kenyerét. Az utóbbi időben több fiatal pár költözött Csengersimára Szatmárból, s nap mint nap visszajárnak dolgozni. A helyi fiatalok itthon tartása érdekében igyekszünk új munkahelyeket teremteni, vonzóbbá tenni a falut, és segítjük őket az otthonteremtésben – tette hozzá Kislőrincz József." ( http://www.szon.hu/ures-a-napelemes-hutohaz-csengersiman-az-unio-pedig-nem-engedi-hogy-berbe-adjak/3069884 )

KM-PI